Végleges hadüzenet a GMO-nak
agrotrend.hu / Erdei Gabriella – 2017. május 26., péntek, 13:00

Dr. Gyuricza Csaba az agrotrend.hu szakportálnak adott interjút, ahol beszámolt többek között arról, hogy a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ új fehérjeprogram kidolgozására kapott megbízást, amellyel a kormány az import szója meghatározó szerepét szeretné kiváltani. 

Gyuricza Csaba: Tisztában kell lennünk azzal, hosszú távon nagyon nehéz lesz Magyarország GMO-mentességét fenntartani. Amíg azonban fenntartjuk, addig komoly piaci előnnyel számolhatunk.

Miért van szükség új fehérjeprogramra?

Magyarország alaptörvényben deklarálta, hogy GMO-mentes ország, tehát itthon nem vonunk termesztésbe genetikailag módosított szervezeteket. Ha azonban a teljes feldolgozást, az egyes termékpályákat nézzük, akkor már nem ilyen tiszta a kép, hiszen vannak olyan alapanyagok, amelyek esetében behozatalra szorulunk. Így van ez a takarmányozás alapjául szolgáló szója esetében is, amelyről köztudott, hogy olyan országokból importáljuk, amelyek nem tiltják a génmódosítást. Ennek következtében egyes feldolgozott termékek már egyáltalán nem mondhatóak GMO-mentesnek.

Az egész fehérjeprogramnak a lényege, megoldani azt, hogy a fehérjeellátás teljes egészében hazai alapanyagokból előállított takarmányra, illetve GMO-mentes rendszerekre épüljön, tehát kiküszöbölje a külföldről bejövő GMO-s alapanyagokat.

Hogyan lehet ezt megoldani?

Elméletileg a szójatermesztés területének növelésével. Ha mondjuk a jelenlegi 60-70 000 hektáros vetésterületet 4-5-szeresére növelnénk, az nagyjából fedezné a hazai fehérjeigényünket. De nyilvánvaló, hogy ez nem járható út, 100 000 hektár fölé menni a szójatermelésben Magyarországon nem reális elképzelés. Ehhez a problémához még az is társul, hogy a Magyarországon megtermelt szója feláras termékként értékesíthető, így annak nagy része jelenleg is exportra megy.

Tehát jó esetben is maradna még 4-500 000 tonna olyan fehérjetakarmány-alapanyag igény, amelyet külpiacról vagy más forrásból kellene fedezni. Ezért van szükség a programra, hogy ezt az összetett problémát kezelni lehessen.

Ha nem szójából, akkor miből másból?

Léteznek lehetőségek, egyrészt vannak más nagy fehérjetartalmú növények (lucerna, csicseriborsó, lóbab, különböző borsófélék), amelyek vetésterületét szintén lehet növelni.

Emellett más alternatív megoldások is vannak, amelyek új irányt képviselnek. Ezek az energetikai, ipari feldolgozások során keletkező nagy fehérjetartalmú melléktermékek, amelyekből kiváló takarmány állítható elő. A kukorica- és gabonafeldolgozás során például több százezer tonna úgynevezett CCF és DDGS képződik: ezek akár a sertés, akár a baromfi takarmányozásában kiválóan alkalmazhatók.

Mikorra készülnek el a javaslatukkal?

A különböző receptúrák előállításához komoly innovációs munkára van szükség. A teljes fehérjeprogram kifutása – legalább az első eredmények megjelenése – egy 4-5 éves ciklusban képzelhető el. Több fehérjeprogram is készült már Magyarországon. A 70 években meg 2000 elején is, de nem jutott el a gyakorlatig az elmélet. Ezekből a hibákból is okulva olyan programot akarunk összeállítani, amely valódi gyakorlati eredményeket hoz, tehát a GMO-mentes takarmány, illetve élelmiszer előállítását a teljes termékláncba illeszthetően megvalósítja.

A korábbi programok miért maradtak félbe?

Egyrészt azért, mert elmaradtak a szükséges kutatási-fejlesztési munkák, másrészt nem álltak rendelkezésre kellő források sem. Harmadrészt: nem fogta össze azokat a szereplőket, akik érdekeltek lettek volna a megvalósításban. Ráadásul a hathatós kormányzati támogatás is hiányzott hozzá. Azt látni kell, hogy a fehérjeprogram csak kormányzati támogatással valósítható meg.

Gondoljunk például a szója esetére, arra, hogy a magasabb árú GM-mentes szója belpiacon történő felhasználása és az ahhoz kapcsolódó fizetőképes kereslet megteremtése kormányzati támogatást is igényel. Az a célunk, hogy kormányokon átívelő program legyen a miénk, hiszen politikai erőktől függetlenül az egész ország érdekeit szolgálja.

Vannak még más bizakodásra okot adó jelek is. Tíz-húsz évvel ezelőtt még nem beszélhettünk a szántóföldi növények energetikai célú feldolgozásának melléktermékeiről, mert vagy nem léteztek ilyenek, vagy lényegesen szerényebb mértékűek voltak. Most pedig fontos új alternatívát képviselnek a szójafehérje pótlására, az import kiváltására.

Kik a mostani program legfontosabb szereplői?

Kutatási oldalról a NAIK vezetésével valósul meg, a Földművelésügyi Minisztérium szakmai koordinálása mellett. Ezenkívül részt vesznek majd benne a legfontosabb agráregyetemek, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, a növénytermesztésben, állattenyésztésben és a feldolgozásban érdekelt ágazati szervezetek, valamint azok az innovatív vállalkozások, takarmánygyártó cégek, agrárvállalkozások, amelyek érdekeltek az előállításban és a felhasználásban, ugyanakkor pedig jelentős kutatási és innovációs kapacitással is rendelkeznek.
 

„Magyarországnak minden adottsága megvan ahhoz, hogy több élelmiszer-alapanyagot és élelmiszert állítson elő, mint amennyi a hazai fogyasztás” – fotó: 123rf

Mikorra várhatók az első kutatási eredmények?

Most készül az ütemezés, ennek részleteit a kormány elé fogjuk vinni. A program társadalmi vitája is tervezés alatt áll. Idén ezek lezajlanak, és párhuzamosan a kutatási-fejlesztési munka és a gyakorlati kivitelezés is elindul.

A program nem jár-e a takarmányárak emelkedésével, hiszen a szója eddig viszonylag olcsón beszerezhető volt? 

A jelenlegi árviszonyokhoz igazodva, azt tartva, olyan technológiákat, receptúrákat igyekszünk kialakítani, amelyek globális méretekben is versenyképesek. Az árakat persze a világpiac mozgatja, nekünk ebben az erőtérben mozogva kell a programot megvalósítani. Ezen túlmenően lép be az állami támogatás, amely lehetővé teszi, hogy ez a  fehérjeprogram mindenképpen sikeres legyen.

Beszéljünk még a szójatermesztésről, ami azért is érdekes, mert az évi 337 millió tonnából csak 5 millió tonna az igazoltan GM-mentes.

Ezért mondtam, hogy a külpiacról szinte kizárólag génmódosított szóját lehet vásárolni, és ezért nagyon értékes takarmány a GM-mentes szója, amit Magyarországon előállítunk. De ez a mennyiség még az európai piacnak is csak elhanyagolható hányada: 60 000 hektárról 180 000 tonna termett.

Vannak-e törekvések arra, hogy a 337 millió tonna szójának legalább egy részét a jövőben GMO-mentesen próbálják előállítani?

Európa GMO-mentes, de Észak-Amerika és főleg Dél-Amerika ugyanúgy fogja előállítani a GM-szóját, ahogy eddig. Semmiféle törekvés nem volt, és nem is lesz a változtatásra. Mivel az európai szójatermesztés is eltörpül a világé mellett, európai szinten is behozatalra szorulunk.

Mint mondta, a potenciális hazai szójatermő terület 100 000 hektár körül maximálható, de hogyan állunk a termesztési hatékonysággal?

A 100 000 hektáros termesztést egy nagyon tudatos szaktanácsadási háttérrel néhány éven belül el tudnánk érni. Ami igazából nagy probléma, hogy egyrészt szükség lenne hozzá öntözésfejlesztésre is, hogy nagyobb területen tudjuk biztonsággal, más növényekkel – kukoricával, gabonafélékkel – versenyképesen termeszteni. Az sem könnyíti meg a dolgunkatd, hogy a szója tudásigényes növény, a szükséges ismereteket pedig csak hosszú évek gyakorlatával lehet megszerezni.

A fehérjeprogram felfuthat-e olyan szintre is, hogy az ennek révén előállított takarmányból exportra is kerülhet?

Mindenképpen! Magyarországnak minden adottsága megvan ahhoz, hogy több élelmiszer-alapanyagot és élelmiszert állítson elő, mint amennyi a hazai fogyasztás. Már most is lényegesen több kukoricát és gabonafélét termesztünk, mint amennyi a belső igény. Ha sikerül ezeket a termékpályákat teljes egészében GM-mentessé tenni, az a magyar termékek felértékelését jelentené. Ez jó hatással lenne az exportra és a belső fogyasztásra egyaránt. Magával hozná a feldolgozóipar fejlődését is. Mindez visszahatna a növénytermesztésre, és végső soron növelné a mezőgazdaság kibocsátását is.

Mit gondoljunk a GMO-ról?

Két irányzat van. Az egyik azt mondja, hogy lényegében a hagyományos nemesítési módszerek is a génállomány átalakításán keresztül javították a növényeket, de akkor még csak a felszínen látható tulajdonságok alapján tudták ezt megtenni. Nekik az az álláspontjuk, hogy a génmódosított növények lényegében azonosak a hagyományos nemesítéssel létrehozott társaikkal és nincs arra bizonyíték, hogy a génsebészeti eljárásoknak káros hatásuk lenne a környezetre, vagy az élő szervezetekre. Ez az érvelés alapvetően sántít, tekintve, hogy a géntechnológiai módosítás során az adott növénybe olyan idegen géneket ültetnek be (pl. baktériumokból vagy akár állatokból), amelyek hagyományos nemesítés útján nem kerülhetnének be annak génállományába. Ezek számos kockázatot hordozhatnak magukban.

A másik álláspont pedig, hogy egyáltalán nem biztos, hogy nincs generációkon átívelő kedvezőtlen hatása a GMO-s élelmiszereknek. Káros környezeti hatásaikat számos, köztük hazai kutatás is igazolta. Ezek alapján vezetett be Magyarország 2005-ben moratóriumot az EU-ban egyedüliként termesztésre engedélyezett MON 810 GM kukorica termesztésére. Én onnan közelítem meg, hogy a GMO-mentesség szakmai és versenyképességi kérdés is.

Mivel a valóban hosszú távú hatásokat nem vizsgálják, ezért teljesen mindegy, ha egy tudós bizonyítani próbálja, hogy a GMO-nak nincs káros hatása, hiszen a globális hosszú távú következményeket egyelőre nem tudjuk felmérni. Azzal viszont tisztában kell lennünk, hogy a jövőben egyre nehezebb és nehezebb feladat lesz Magyarország GMO-mentességét fenntartani. Ezért is van nagyon komoly üzenete annak, hogy a kormányzat azonosította a problémát és komoly szakmai, nemzeti programmal készülünk egy garantáltan biztonságos és versenyképes megoldásra!  

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.