Robotok erősíthetik az agráriumot
magyaridok.hu / Köpöncei Csilla – 2018. március 6., kedd, 10:56

A digitalizáció terén is fel kell zárkóznunk, ehhez hamarosan kormányprogram nyújt segítséget – a Magyar Idők interjúja Dr. Gyuricza Csabával.

Gyuricza Csaba: Nem lesz kevesebb emberre szüksége az ágazatnak, de a feladatok változnak
Fotós: Kurucz Árpád

Rögös út vezet a sikerhez a mezőgazdaságban, de ha sikerül megtalálni a megfelelő válaszokat a klímaváltozás és a digitalizáció támasztotta kihívásokra, tíz éven belül Európa vezető mezőgazdaságai közé kerülhet a hazai agrárium – nyilatkozta lapunknak Gyuricza Csaba. A Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) főigazgatója elmondta: a magyar mezőgazdaságnak nagyon mélyről kellett talpra állnia, a folyamat azonban évekkel ezelőtt elindult, a megfelelő irányú intézkedésekkel, a gazdálkodók innovatív hozzáállásával pedig rövid idő alatt közel harmadával bővülhet az ágazat teljesítménye.

– Bár az elmúlt években megindult a fejlődés útján a hazai agrárium, még így is jelentős a lemaradásunk a nyugat-európai tagállamokhoz képest. Mi lehet ennek az oka?
– Míg a magyar mezőgazdaság a XX. században, a különböző rendszerektől függetlenül, sikertörténetnek számított – nemcsak Európából, hanem Észak-Amerikából is csodájára jártak a magyar példáknak –, a rendszerváltást követően megtorpant az ágazat. Ennek a törésnek a hatásait még ma is érezhetjük. A világban ugyanakkor nem állt meg a fejlődés. Míg a globális mezőgazdaság a kilencvenes évekhez képest mára 70 százalékkal növelte a kibocsátását, mi 30 százalékkal kevesebbet termelünk, mint korábban.

– Hogyan lehet mérsékelni a lemaradásunkat?
– A magyar mezőgazdaságnak nagyon mélyről kellett talpra állnia. Napjainkban kezd magára találni az ágazat, a növekedési ütemnek köszönhetően pedig Európa egyik leggyorsabban fejlődő agrárországa vagyunk. Az ágazat éves kibocsátása 2600-2650 milliárd forintra becsülhető, ez a jelenlegi technológiai színvonal mellett a legtöbb, amit ki lehet hozni az ágazatból. Az adottságaink ugyanakkor továbbra is nagyon jók. Minden adott ahhoz, hogy a jelenlegi termelési szintet tovább növeljük.

– Milyen irányú fejlesztésekre van ehhez szükség?
– A sikernek több összetevője van. Meg kell találni azokat a módszereket, amelyekkel alkalmazkodni tudunk a megváltozott klimatikus feltételekhez, bővíteni kell az öntözött területeket, a kedvezőtlen adottságú területekből a megfelelő technológia alkalmazásával ki kell hoznunk a maximumot. A szántóföldi növények esetében javítani kell a fémzárolt vetőmagok felhasználási arányát, ezzel magasabb terméshozamok érhetők el, a gazdálkodást pedig a XXI. század követelményeihez kell igazítanunk. Ha minden sikerül, további 800-1000 milliárd forinttal bővülhet a mezőgazdaság éves kibocsátása. Ehhez azonban a feldolgozóipar fejlesztésére is szükség van, ami hozzávetőleg 1000 milliárd forint forrást igénylő feladat.

– A nyugati világban mára megkerülhetetlenné vált a precíziós gazdálkodási forma. Mennyire fogékonyak a magyar gazdálkodók a digitalizációra?
– Robbanásszerű fejlődésen megy keresztül az ágazat, aki nem áll át a precíziós technológiák használatára, néhány éven belül úgy lemarad, hogy képtelen lesz versenyképesen gazdálkodni. Globális szinten óriási a verseny, és mi Európához képest is lemaradásban vagyunk. A digitalizáció terén is fel kell zárkóznunk, ezt hamarosan kormányprogram is segíti. A digitalizációhoz vezető út mindig szemléletváltással kezdődik. Ebből a szempontból szerencsések vagyunk, a gazdálkodók jó része tudja, hogy e nélkül hosszú távon nem lehet eredményes. Az átállás ugyanakkor nem megy egyik pillanatról a másikra. Ez egy folyamat, ami indulhat egy gép beszerzésével, sorvezető alkalmazásával, később pedig teljes termelési rendszereket építhetnek fel így a gazdák.

– Még mindig él az a sztereotípia, miszerint a precíziós technológia egyedül a nagy gazdaságok kiváltsága?
– Korábban a szakma is ezt az álláspontot képviselte, a precíziós technológia ugyanakkor a 10 hektár alatti területen gazdálkodók és a 100 hektáros gazdaságokban is ugyanolyan hatékonyan működik. A nagyobbak esetében jelenleg azért elterjedtebb ez a gazdálkodási forma, mivel esetükben a hatékony működtetéshez szükséges humán erőforrás is rendelkezésre áll. A precíziós technológiák előnyeit ugyanis megfelelő szakértelem nélkül nem tudják kihasználni a termelők.

– A magyar gazdatársadalom legendásan alulképzett, holott az új technológiák egyre komolyabb szaktudást igényelnek. Hogyan lehet feloldani ezt az ellentmondást?
– A hatékonyságot javító rendszerek működtetéséhez olyan szakemberekre van szükség, akik agrártechnológiai tudás mellett informatikai ismeretekkel is rendelkeznek, és ezt a két területet ötvözni tudják. Ebből a szempontból az oktatás sincs könnyű helyzetben. Olyan mértékű a fejlődés, hogy könnyen előfordulhat, hogy amit tegnap még releváns ismeretként oktattunk, holnap már nem lesz érvényes. Erre a szakképzésnek és az egyetemi oktatásnak is fel kell készülnie. A fiatalok szerencsére sokkal otthonosabban mozognak a digitalizált világban, az agrártudással ötvözve könnyedén használni tudják az új eszközöket, alkalmazásokat.

– Ha precíziós rendszerekről van szó, elsőként a szántóföldi növénytermesztés jut az emberek eszébe, holott más területeken is rendelkezésre állnak a fejlesztések. Mennyire elterjedtek az állattartásban és a kertészetben ezek a megoldások?
– Már itthon is vannak olyan korszerű állattenyésztő telepek, amelyek digitalizáltak. Egy szarvasmarhafarmon például, ahol korábban kézi erővel hordták ki a trágyát, ma már GPS alapú robotika végzi el a munkát, de ugyanez a helyzet a fejési munkáknál is. A kertészeti ágazatban a zárt terekben már ma is szabályozott a rendszer, a precíziós technológia elsősorban a szabad földön megtermelt zöldségeknél jelenthet nagy előrelépést, elsősorban az öntözésen keresztül. Egy-egy ilyen rendszer segítségével növényenként lehet szabályozni a kijuttatott öntözővizet és a tápanyagokat. Ezzel egyébként nem csak a termés minősége javítható, a gazdálkodó pénztárcáját is megkíméli az eljárás.

– Nagy élőmunka-igényű ágazatokról van szó; a gépesítés, a robotizáció nem jelent veszélyt a munkahelyekre?
– A korábban kézzel végzett, segédmunka szintű feladatokat valóban elvégzi az emberek helyett a gép, a kezeléséhez ugyanakkor számos jól képzett szakemberre van szükség. Tehát nem lesz kevesebb emberre szükségük a gazdaságoknak, a feladat jellege ugyanakkor változik. Éppen ezért jelent gondot, hogy kevés a magasan kvalifikált szakember az ágazatban. Az alacsonyan képzettek ugyanis sokkal nehezebben tudnak alkalmazkodni a tudásintenzív technológiákhoz.

– Elképzelhetőnek tartja, hogy azok, akiket korábban betanított munkásként alkalmaztak a mezőgazdaságban, új, magasabb tudást igénylő munkakörre képezzenek át?
– Egy állattenyésztő telep dolgozója a jövőben sokkal inkább egy digitalizált táblát fog kezelni, a kétkezi munka aránya csökkenni fog. Ehhez arra van szükség, hogy a munkavállalók új ismereteket sajátítsanak el, hiszen nemcsak mérnöki, hanem gépkezelői szinten is nagy szükség van a dolgozókra. Ez a folyamat elindult, de nem megy egyik napról a másikra.

– Hol látja a magyar mezőgazdaságot tíz vagy akár húsz év múlva?
– Minden azon múlik, hogy milyen mértékben tudjuk felvenni a versenyt a folyamatosan változó világgal. Ha megtaláljuk a megfelelő válaszokat a digitalizáció kihívásaira, akkor minden esélyünk megvan arra, hogy tíz éven belül Európa legjobban teljesítő mezőgazdaságai közé kerüljünk.

Programajánló

2018. május 25., péntek, 09:30
Helyszín: MTA Székház - Kisterem 1051 Budapest Széchenyi I. tér 9. Kisterem II. emelet
2018. június 2., szombat, 09:30 - 19:00
Helyszín: NAIK - Gyümölcstermesztési Kutatóintézet (GYKI) - Budatétényi Rózsakert 1223 Budapest Nagytétényi út 190.