Látogatás az Universidad Nacional Mayor de San Marcos Állatorvos-tudományi Karán (Faculdad de Veterinária Medicinal) | Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ
Látogatás az Universidad Nacional Mayor de San Marcos Állatorvos-tudományi Karán (Faculdad de Veterinária Medicinal)
Somogyi Norbert főigazgatói tanácsadó, NAIK – 2018. június 6., szerda, 17:23

A Külgazdasági és Külügyminisztérium Tudománydiplomáciai Főosztályának anyagi támogatásával és a perui magyar nagykövetség szervezésében Kaleta Gábor nagykövet. Somogyi Norbert főigazgatói tanácsadó és Lőrincz Dániel külgazdasági attasé megbeszélést folytatott Raúl H. Rosadio Alcántara dékánnal, valamint Mária Vásquez Cachay és Lanin Maturrando Hernández igazgatókkal.

A megbeszélés alapján elmondható, hogy a perui és magyar állatorvos-képzés és állattenyésztési kutatás (azaz az Állatorvos-tudományi Egyetem) között számos kapcsolódási pont található, továbbá érdemi együttműködési lehetőségek nyílhatnak a Kar és a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ egyes intézetei (MBK, ÁTHK, ERTI, HAKI, MTKI) között, amennyiben a közeljövőben a feleknek lehetőségük nyílik részletesen is áttekinteni ezeket. A kétoldalú kapcsolatok építése a magyar kutatók és egyetemi hallgatók számára is nagyon fontos, hiszen, ha sikerül a mobilitás föltételeit megteremteni, a közép-európai körülményektől teljesen eltérő pedo-klimatikus és szocio-ökonómiai körülmények között tanulmányozhatják a két – és talán a legfontosabb – globális kihívás perui jelenségeit, a klímaváltozásét és az élelmezés-biztonságét.

A hetven évvel ezelőtt alapított, ma húsz karral működő San Marcos Egyetem állatorvosi kara csak egy a perui állatorvos-képzést folytató intézmények között, ugyanakkor talán a legjelentősebb és a legmagasabb szakmai színvonalon oktató intézmény, ahol az állatorvos-tudományi kar maga egyike az egészségtudományi karok ötös csoportját alkotó karoknak. (Az országban szám szerint 27 intézményben folyik állatorvos-képzés, csak Limában hat ilyen van, de közülük csak egy, a San Marcos Egyetem kara állami.) A képzés maga 13 szemesztert jelent, évente 70 hallgatót vesznek föl, az átlagos hallgatói létszám 400 fő, amihez 200, posztgraduális képzésben (mesterkurzus, PhD) részt vevő csatlakozik, az oktatók száma 84. A limai oktatási platformot 5, az ország különböző részein található kísérleti telep egészíti ki, közülük kettő a hegyvidéken, kettő az Amazonas-medencében, egy pedig Limától 80 kilométerre északra, a part menti, de kifejezetten arid sávban található, mindegyik más-más profillal rendelkezik, igazodva a helyi sajátosságokhoz. A karon most folyik egy új kampusz építésének tervezése, ezért igyekeznek minél több hasonló, különösen külföldi intézménnyel fölvenni a kapcsolatot, azokat fizikailag is meglátogatva annak érdekében, hogy a jövő követelményeihez minél jobban alkalmazkodó infrastruktúrát tudjanak építeni.

A karhoz tartozó kutatóállomások egyedülálló lehetőséget jelentenek a hallgatóknak, hogy különböző éghajlati és domborzati körülmények között ismerkedjenek meg a perui állat-tenyésztés sajátosságaival, kihívásaival, valamint állategészségügyi problémáival. A trópusi területeken található állomások munkája azért is fontos, mert itt a helyi népesség körében a fönntartható állattenyésztés gyakorlatát is meg kell honosítani (ideértve a baromfitenyésztést is) úgy, hogy a környezet megóvása mellett biztosítani lehessen a lakosság helyben maradását.

A Lima közelében, Huaral város mellett található telepen a tejelő szarvasmarhák, juhok, sertések és baromfik mellett tengerimalacot is tenyésztenek – ezt az országban sokfelé a nyúlhoz hasonlóan fogyasztják, az egyetemen pedig kutatási célokra is hasznosítják. A telep a Csendes-óceántól légvonalban alig 10 kilométerre, mintegy 200 méteres tengerszint fölötti magasságban található, ugyanakkor csapadék szinte sosincs, a növénytermesztés kizárólag öntözéssel, az Andokból érkező Chancay folyó vizének használatával lehetséges. Az éves középhőmérséklet 19,4°C, a lehűvösebb hónap az augusztus 16,5°C-os, a legmelegebb a február 23°C-os átlagos középhőmérséklettel. A növénytermesztést megkönnyíti, hogy a klíma igen kiegyenlített, így az év teljes hosszában folyamatosan vethetők a különböző kultúrnövények, mint például a fő takarmánynövénynek számító kukorica.

Szarvasmarha esetében elsősorban ’Holstein’ fajtát tartanak (napi 35-45 literes tejhozammal), de a telepen van néhány ’ Brown swiss’, illetve ’Jersey’ x ’Holstein’ egyed (¾-¼ vagy ½-½) is. A takarmány legnagyobb részét tejeséréshez közeli állapotban szecskázott zöld kukorica jelenti, amihez takarmánykiegészítőket (szója- és kukoricadara, búzakorpa, rizspelyva, gyapotmag, ásványi sók) adnak, a zöldtakarmányt a 35 hektáros telepen termelik, árasztásos öntözéssel – az állomány zöme azonban elsősorban legelőn van. A juhok esetében ’Asblack’ fajtát tartanak, ami a kiváló tejelő ’Assaf’ és a szapora ’Black Belly’ keresztezésével jött létre, a takarmányozás hasonló a tehenekéhez. A Huaral melletti állomáson kizárólag mesterséges termékenyítést alkalmaznak, tervezik az embrióátültetés gyakorlati alkalmazását is, ehhez várják a szükséges engedélyek megérkezését.

Noha az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb a hegyvidéki területeken tartott szarvasmarhák és juhok száma, a magashegyi körülmények között az őshonos alpaka és a láma tenyésztése sokkal környezetkímélőbb, mivel lényegesen kisebb taposási kárt okoznak és a növényzet szempontjából kíméletesebben legelnek, mint a szarvasmarhák vagy a juhok. Ugyanezért nem szabad/célszerű szarvasmarhát vinni a trópusi erdőkbe sem, viszont ezért érdeklődnek nagyon komolyan az olyan iparszerű fatermelési rendszerek iránt, amiket össze lehet kötni a legeltetéses állattartással, egyfajta agrárerdészeti rendszereket alakítva ki – ebben a magyar tapasztalatok messzemenően hasznosíthatók .

Érdekesség, hogy a tengerimalac tenyésztése Peruban mindenképpen sajátos terület, hiszen ezt a világ más részein jobbára kedvtelésből tartott fajt itt a húsáért nevelik, ami kedvelt élelmiszer a helyi lakosság körében – íze leginkább a nyúléra hasonlít. A kísérleti állomáson ezres nagyságrendben tartanak tenyészállatokat, 5-7 nőivarú egyedre jut egy hím, a szaporulatot a 700-1000 grammos súly elérésekor, amihez hozzávetőlegesen két hónap szükséges, értékesítik – a hímeket szinte kivétel nélkül, míg a nőivarú egyedek közül a legjobbakat tovább-tenyésztésre megtartják.

Programajánló

2018. augusztus 23., csütörtök, 09:30
Helyszín: Kecskeméti Városháza (Díszterem és Díszudvar) 6000 Kecskemét Kossuth tér 1.
2018. szeptember 7., péntek, 10:00
Helyszín: Imregi Családi Vendéglő (Rendezvény Terem) 2700 Cegléd Béke tér 8.