„A magyar tudásexport képes fékezni a migrációt”
http://magyarhirlap.hu; Ambrus Ádám – 2018. február 20., kedd, 11:15

Gyuricza Csaba: A teljes GMO-mentesség érdekében kiemelt innovációs munka kezdődött el, fehérjetakarmány-programot dolgoz ki a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ

Az elkövetkező években, aki nem precíziós technológiákat alkalmaz, az előbb-utóbb versenyképtelenné válik, ez ma már nem kérdés a gazdák számára, enélkül nincs előrehaladás – mondta lapunknak adott interjúban Gyuricza Csaba. A Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) igazgatója beszélt az elmúlt évek jelentős agárkibocsátás növekedéséről, a teljes GMO-mentesség eléréséről, és azt is elmondta, a mezőgazdaság ma már nem csak az élelmiszer-előállításból, hanem az energiaellátásból is komoly szeletet hasít ki.

A hazai mezőgazdaságban még nyolcszáz-ezer milliárd forint növekedési potenciál rejlik Gyuricza szerint
(Fotó: Bodnár Patrícia)

– Azt tudjuk, hogy nemrégiben nevezték ki a központ élére, azt viszont nem, hogy ez milyen feladatokkal jár?

– A legfontosabb célunk, hogy a NAIK-ban olyan kutatásokat végezzünk, amelyek a gyakorlatban közvetlenül hasznosíthatók. A magyar gazdaság számára óriási lehetőség rejlik a mezőgazdaság fejlesztésében. Az elmúlt években nagyon jelentős kibocsátásnövekedést ért el a magyar agrárium, amelynek értéke jelenleg 2650 milliárd forint körül van, és óriási még a potenciál benne. A magyar mezőgazdaság az unióshoz képest 50–55 százalékon teljesít, noha az adottságaink, a lehetőségeink sokkal jobbak. Azt szeretnénk hogyha olyan kutatás és innováció zajlana nálunk, amely ezen lehetőségek hatékonyabb kihasználását segítené. A magyar mezőgazdaságban még legalább nyolcszáz–ezer milliárd forint növekedési potenciál van, ami az innováció révén a versenyképesség javításával, a fenntarthatóság erősítésével a következő években elérhető. A legfontosabb pontok: a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás, az öntözés fejlesztése, a precíziós technológiák alkalmazása, a hátrányos helyzetű, illetve kedvezőtlen adottságú termőhelyeken a versenyképesebb mezőgazdaság feltételeinek kialakítása, alkalmazkodó technológiák kidolgozása. Ha ezeken a területeken ki tudjuk aknázni a lehetőségeket, akkor jelentős növekedést tud produkálni az agrárium.

–  Az látható, hogy fontos a mezőgazdaságban a kutatás és az innováció, de adódik a kérdés, hogy mégis mennyire?

 – Talán sohasem volt még annyira fontos, mint napjainkban, hiszen világviszonylatban is tapasztalható, hogy az agrárium csúcstechnológiai ágazattá vált, amely robbanásszerűen és dinamikusan fejlődik. Ennek mozgatórugója az innováció, a kutatás, a fejlesztés. Globálisan ebben a hatalmas versenyben az tud eredményesen gazdálkodni, mezőgazdasági vagy feldolgozóipari tevékenységet folytatni, tehát az egész termékpályán működni, aki ezekkel a változásokkal lépést tart. Ehhez elengedhetetlen, hogy akár globális, akár nemzeti szinten, a sajátosságokat is figyelembe véve az innováció és a kutatás naprakész legyen. Mi ebben a munkában próbálunk meg hazai viszonyok között igazodni azokhoz az elvárásokhoz amelyeket a magyar agrárium és a gazdaság egésze megkövetel. Ezért elsősorban gyakorlatorientált kutatásokat végzünk, amelyek a mindennapokban lecsapódnak és érzékelhetővé válnak a hétköznapi ember számára is, például egy termék, egy technológia vagy valamilyen növény-, állatfajta formájában.

– Azt a hétköznapi ember is érzékeli, hogy a klímaváltozás a mezőgazdasági tevékenységekre is hatással van. Hogyan tudnak segíteni ebben a termelőknek?

–  A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás mindennapos probléma, hiszen a kertészetben, állattenyésztésben, növénytermesztésben alkalmazott technológiák, amelyek húsz-harminc éve még bevált módszerek voltak, mára már sok szempontból elavultak, mert nem igazodnak a megváltozott klímafeltételekhez. Például új növénykórokozók, kártevők, betegségek jelentek meg, amelyek ellen új technológiákkal kell védekezni. Emellett már olyan növényfajokat is lehet termeszteni itthon, amelyeket korábban nem. Ilyen a füge és a kivi, amelyekből ma már komoly ültetvények találhatók Magyarországon. Sőt azt biztosan kevesen tudják, hogy Európa legnagyobb fügeültetvénye hazánkban található. A klíma annyira megváltozott az elmúlt évtizedekben, hogy azt mondhatjuk, a mai magyar állapot a hatvanas évek Bulgáriájának felel meg. És ez folyamatosan változik, így a mezőgazdaságnak is igazodnia kell. A helyzet kezelésére a NAIK olyan megoldásokat dolgoz ki, amelyek a mindennapi gyakorlatban alkalmazhatóak, hiszen ez alapfeltétele a versenyképességünk megőrzésének.

– Mi a véleménye a precíziós gazdálkodásról? Mennyire fontos, és hogyan segítik a gazdákat, hogy áttérjenek erre a termelési formára?

– Precíziós gazdálkodással költséghatékonyabban, környezetkímélő módon lehet élelmiszeripari alapanyagokat előállítani úgy, hogy ez ne járjon áremelkedéssel. Azáltal, hogy az informatika betört a mezőgazdaságba is, olyan újítások léteznek, amelyek lehetővé teszik, hogy az agrárdigitalizáció révén modern eszközökkel végezzük a gazdálkodást, például GPS-alapú, műholdas vezérlésű tápanyag-kijuttatással, vagy az 5G technológiának köszönhetően az önvezető-önjáró traktorok alkalmazásával. Ezek a futurisztikusnak tűnő megoldások ma már a valóságot jelentik. Elterjedésük is beindult hazánkban, egyébként pedig minden feltétel adott hozzá, hiszen a technológiai, műszaki, informatikai háttér rendelkezésre áll. Az a gazdálkodó, aki az elkövetkezendő években nem tér át a precíziós gazdálkodásra, előbb-utóbb versenyképtelenné válik. Ez ma már nem kérdés a gazdák számára,  enélkül nincs előrehaladás.

– Mi a véleménye a génmódosított élelmiszerekről? A GMO-mentesség központi kérdés mostanában.

– Magyarországon génmódosított termelést folytatni nem lehet, ezt 2011 óta az Alaptörvény is rögzíti. A terv az, hogy ez a jövőben se változzon, ami egyben komoly versenyelőnyt is jelent számunkra. Ugyanakkor nem vagyunk mindenből önellátók. Elsősorban a fehérjenövényekre gondolok, mint például a szója. Behozatalra szorulunk, mint a legtöbb európai ország. A külpiacokról azonban nagyrészt csak genetikailag módosított terményeket lehet vásárolni, ezért bizonyos mértékben mi is rákényszerülünk, hogy az állattenyésztésünk fehérjeigényének kielégítéséért génmódosított szóját vásároljunk.

– A Grüne Wochén Berlinben beszélt a hazai fehérje- és szójaprogramról, azt mondta szép eredményeket értünk el. Hátradőlhetünk, vagy van még tennivaló ezen a területen?

– Annak érdekében, hogy a GMO-mentességünk a teljes termékpályára kiterjeszthető legyen, kiemelten fontos innovációs munka kezdődött el a kormány felkérésére. Nemzeti fehérjetakarmány-programot kell kidolgoznunk, amely megoldást kínál arra, hogyan oldjuk meg a fehérjeigényünket hazai forrásból. Ez a magyar mezőgazdaság számára óriási feladat és lehetőség is egyben, hiszen, ha kizárólag GMO-mentes termékeket állítunk elő, és ezek kerülnek a hazai piacra és exportra, akkor az ágazat kibocsátását akár évi hatvan-hetven milliárd forinttal is tudjuk növelni.

– A génbankokat is a NAIK kezeli. Hány van belőle Magyarországon, és mi a jelentőségük?

–  A génbankok a genetikai háttér megőrzését szolgálják. A magyar rendszer több részből áll, ezek mindegyike állami fenntartású intézmény. A NAIK is az egyik fenntartója, kezelője a genetikai bázisunk egy részének. Itt elsősorban a szántóföldi növények, zöldségek, gyümölcsök génállományát őrizzük. Ezek nagyon fontos hátteret jelentenek ahhoz, hogy új növény- és állatfajtákat állítsunk elő, amelyek a helyi adottságokhoz alkalmazkodnak. Nem utolsósorban nemzetbiztonsági szempontból is óriási értéket jelent, hogy a génbanki állomány stabilan és hosszú távon megőrizhető.

– A honlapjukon az is olvasható, hogy mind az ország, mind az egyes gazdaságok energiafüggetlenségének elérését, javítását szeretnék segíteni. Hogyan?

–  A mezőgazdaság ma már nem csak az élelmiszer-előállítást, az állatok takarmányigényét szolgálja, hanem az energiaellátásból is komoly szeletet hasít ki. Magyarország élelmiszerigényének fedezése mellett az is fontos célunk, hogy a megújuló energiaforrások számára is bázist biztosítsunk. Ez elsősorban a kedvezőtlen adottságú termőterületekre vonatkozik, ahol a hagyományos növények termesztése nem folytatható gazdaságosan, viszont helyette vannak olyan növények amelyek jól termeszthetők. Például úgynevezett belvizes területeken lehet olyan fás szárú növényeket termelni, amelyekből megújuló energia nyerhető, így a helyi rendszerek települési vagy intézményi szinten energiaellátó rendszerekként is működhetnek. Mi ezekhez dolgozunk ki modelleket, technológiákat, a teljes termékpályán, az alapanyag-előállítástól egészen az energianyerésig.

– Lázár János legutóbb arról beszélt, hogy a magyar nemzeti szuverenitás tartópillére az agrárium, az ágazat szempontjából azonban döntő jelentősége van az élelmiszer-kereskedelemnek, a kérdés pedig az, hogy ki termeli meg az élelmiszert, és az miként jut el a vevőkhöz. Mit gondol erről?

– Magyarország olyan adottságokkal rendelkezik, hogy akár húsz-huszonöt millió ember számára is tudunk élelmiszert előállítani, így bőven van keresnivalónk az exportpiacokon. Alapanyag-előállításban világszínvonalú a termelésünk, ugyanakkor ha a teljes termékpályát vesszük figyelembe, akkor azt látjuk, hogy az alapanyag megtermelése nincs arányban a feldolgozással, tehát a „termékpálya végén” még rengeteg feladatunk van. A jelenleg is futó európai uniós fejlesztési forrásoknak az az egyik fő célja, hogy a feldolgozóipart erősítse. Az elmúlt évtizedekben az élelmiszeripar jelentősen leépült Magyarországon, ezeket kezdtük el újjáépíteni, és azt mondhatjuk, hogy nagyon kedvező folyamatok indultak meg, de messze nem vagyunk még a végén. Fontos cél, hogy ne csak az alapanyag hagyja el az országot, hanem vele együtt a hozzáadott érték is, feldolgozott termék formájában.

– A magyar agrárgazdasági tudás nemzetközi szinten is jelen van. Mi ennek a hozadéka?

– A tudástranszfer rendkívül fontos. Évtizedekre visszamenőleg elismertek külföldön is a hazai agrárinnovációs eredmények, nem véletlen, hogy az intézményrendszerünk is intenzív tevékenységet folytat külföldön. Dél-Kelet-Ázsiában, Észak-Afrikában, Dél-Amerikában is megjelentünk már. Európán kívül is elismert és keresett a magyar agrártudás. Vannak olyan országok, mint például Laosz, ahol az agrárium fejlesztése szinte teljes egészében magyar tudásra épül. Ennek a magyar termékek külpiaci megjelenése és a gazdaság egészének erősödése szempontjából kiemelt jelentősége van. De észak-afrikai országokban is erős a magyar agrártudás jelenléte, ami azért fontos számunkra, mert mi abból tudunk tanulni, hogy az ottani klímafeltételek között hogyan lehet eredményes és versenyképes gazdálkodást folytatni. A klímaváltozásra való felkészülést ezekben az országokban tudjuk elsajátítani. A nemzetközi jelenlétnek van még egy fontos vetülete is, a migráció. Azokban az országokban, ahol a mezőgazdaság fejlődését segítjük, egyúttal ahhoz is hozzájárulunk, hogy több élelmiszert állítsanak elő helyben. Ezzel megnő az adott ország stabilitása, ami lassítja a migrációt, hiszen teli hassal nem kel útra senki. Ehhez európai szinten is fejleszteni kell az agráriumot és az élelmiszer-előállítást.

Programajánló

2018. november 8., csütörtök, 10:00
Helyszín: NAIK - Gyümölcstermesztési Kutatóintézet (GYKI) 1223 Budapest Park utca 2.